Hangversenyekkel, zongoraversenyekkel, kiállításokkal, konferenciákkal emlékeznek Liszt Ferencre idén a zeneszerző születésének 200. évfordulóján. Szerencsés egybeesés, hogy hazánk ugyanebben az évben, 2011 első félévében veszi át az Európai Unió soros elnöki tisztét, amely egyúttal lehetőséget kínál arra, hogy a Hungarofest KLASSZ Zenei Iroda szervezésében Európa-szerte bemutassuk Liszt Ferenc munkásságát és általa is vállalt magyarságát. A Liszt Év programjai a hazai kulturális intézmények összefogásával és számos külföldi együttműködés mentén valósulnak meg. A magyarországi Liszt Év nagykövete Kocsis Zoltán.
Liszt Év 2011-ben Magyarországon és világszerte
Liszt Ferenc a XIX. századi Európa lenyűgözően színes személyisége és gazdag életű muzsikusa volt. A bicentenárium évében szervezett programokon keresztül egyszerre ismerhetjük meg magyarságát és európai látókörét, művészi elmélyültségét és világfias eleganciáját, zajosan ünnepelt virtuozitását és meghitt vallásosságát. Liszt felvilágosult, művelt, fesztelenül európai világpolgár volt, aki otthonosan mozgott a világ majd’ minden szegletében. Nem csupán zeneszerző, de zenepedagógus is volt, aki jószerint saját pesti lakásában indította meg a Zeneakadémia működését. Később a katolicizmus felé forduló muzsikus - aki a római egyházzene új reformját tűzte ki céljául -, nagyszabású oratóriumok és misék írásával gazdagította a vallásos zene műfaját, majd 1865-ben abbéruhát öltött.
A 2011-es emlékév programjai épp Liszt Ferenc emberi és művészi alkatának sokrétűségét kívánják bemutatni, hogy e komplexitás érzékeltetése révén egyszerre kerüljünk közelebb a bicentenáriumán ünnepelt komponistához és szerteágazó működésének társadalmi és társasági, tárgyi és szellemi környezetéhez. Az ünnepélyek előkészületei évek óta zajlanak szerte a világon, a magyarországi vonatkozású rendezvényeket a Hungarofest Nonprofit Kft. KLASSZ Zenei Iroda koordinálja, és munkáját a magyar kezdeményezésre életre hívott – és jelenleg bejegyzés alatt álló – Nemzetközi Liszt Társaság is segíti, melynek célja, hogy ernyőszervezetként összefogja azon magyar és külföldi szakmai intézményeket, szakembereket és fesztiválokat, akik Liszt életművének minél szélesebb körű megismertetését és a Liszt-hagyomány folytatását tűzték ki célul.
A Liszt Év egyik kiemelkedő eseménye minden bizonnyal a World Liszt Day, amely keretében épp egy év múlva, Liszt születésnapján, 2011. október 22-én Párizstól Szöulig a világ több koncerttermében csendül majd fel Liszt Ferenc grandiózus Krisztus oratóriuma. Fontos még kiemelni a májusban a Millenárison megrendezendő Liszt Maratont, ahol a klasszikus zene mellett crossover koncertekkel találkozhatnak az érdeklődők, kicsik, nagyok egyaránt. A következő év őszére nagy gonddal állította össze Várjon Dénes művészeti vezető a Liszt és Európa című nemzetközi kamarazenei fesztivál programját világhírű hazai és külföldi előadók részvételével.
A Liszt Év kiváló lehetőség arra, hogy a magát magyarnak valló virtuóz, Liszt Ferenc zenéjén keresztül – kiemelkedő magyar művésztehetségeinkkel – Magyarországot és a magyar kultúrát nemcsak hazánkban, de Európa-, és világszerte láthatóvá, hallhatóvá tegyük. A Liszt Évre tervezett programok bizonyítják, hogy hazánk méltán tartozik évszázadok óta a klasszikus zene élvonalához.
Képek
Fényképek: Klassz Zenei Iroda, Liszt Ferenc Zeneakadémia
Liszt Ferenc
Zongoristaként, zeneszerzőként és karmesterként aratott nemzetközi sikerei, hatalmas hírneve ellenére Liszt egész életében alázattal viseltetett mind a művészet, mind az emberek iránt. Nem csak magyarságtudatának, hanem embertársai iránti felelősségtudatának is jelét adta azzal, hogy az 1838-as pesti árvízről értesülve Bécsben jótékonysági koncerteket adott a károsultak javára, ráadásul a tervezett hat hangverseny helyett tízet. Összesen 24000 aranyforintot gyűjtött össze, s küldött el a magyaroknak, amely összeg a legnagyobb magánkézből származó adomány volt.
Beethoven művészete iránti alázatát fejezte ki egy újabb adományával: 1839-ben a bonni Beethoven Emlékbizottság javára ajánlott fel egy nagyobb összeget és talált megfelelő művészt a híres firenzei szobrász, Lorenzo Bartolini személyében egy emlékszobor felállítására Bonnban.
A Liszt művészetéről alkotott teljesebb kép érdekében Alan Walker elemzi könyvében Lisztet, az írót is. Az idézett mondatok párhuzamot vonnak az emberi és a művészi magatartás között: „Először az embernek kell naggyá nőnie, csak azután válhat belőle művész" - vallotta. Máshol pedig ezt olvashatjuk: „Nem ugyanaz-e a zseni, mint a szent papi hatalom, amely által az Isten mutatkozik meg az emberi lélek számára?" Vagyis szerinte a művésznek vátesz-szerepe van a társadalomban, csakúgy, mint a prófétáknak, jeles egyházatyáknak.
Római tartózkodása idején, 1865-ben felvette a kisebb egyházi rendeket, amelyen sokan megrökönyödtek még közvetlen környezetében is. Az ember, aki eddig „csak" a művészet papjának tartotta magát, reverendás abbé lett, hogy így élete és művészete is közelebb jusson az „igaz úthoz": „Meggyőződtem, hogy ez a tett megerősít a jó úton, erőlködés nélkül cselekedtem meg, egészen egyszerű és egyenes szándékkal. Egyébiránt ez felel meg ifjúkori előéletemnek, csakúgy, mint a fejlődésnek, melyen zenei alkotómunkám keresztülment az elmúlt négy esztendő során, s e munkát kívánom megújult lelkesedéssel tovább folytatni, mivel természetem legkevésbé fogyatékos formájának tartom" (Constantin von Hohenzollern-Hechingen hercegnek írott levelét Walker könyve idézi). Hitt abban, hogy művészete küldetés, és hogy muzsikusként közvetítő kapocs Isten és ember között.
A zene hatalmába vetett hite abban is megnyilvánult, hogy milyen hatalmas alázattal viszonyult a nagy elődökhöz, valamint mennyire tisztelte és támogatta (gyakran anyagilag is) muzsikustársait. A szorult helyzetű művészek támogatása abból a meggyőződéséből fakadt, hogy ők ugyanazt a célt szolgálják, mint saját maga, „egyazon családnak a tagjai". Kitüntetéseit is azért viselte a pódiumon, hogy emelje a művészeknek a társadalomban elfoglalt helyét, s volt, hogy az általa csodált komponisták ügyében is eljárt ilyen céllal, amikor pl. Wagner és Berlioz az ő javaslatára kapták meg a Fehér Sólyom Rendet Carl Alexander weimari nagyhercegtől. Tanítványaitól 1835 után nem kért pénzt, úgy érezte, hogy a művészetet, mint Isten ajándékát csakis ajándékként lehet továbbadni, amint tömören megfogalmazta: „a tehetség kötelez!" ("Genie oblige!")
Még több tudnivaló Liszt Ferencről:
Liszt, a keresztény gondolkodó
Forrás: http://www.lisz-2011.hu
2009 © BTH Budapesti Turisztikai Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!