Várséták

A Siklóval– amely eredetileg 1870-ben épült, de a II. világháborúban megsemmisült, és csak 1986-ban épült újjá az eredeti tervek szerint – juthatunk fel a Várhegyre. Kilépve a Siklóból, jobbra a Sándor palota 1806-ban épült impozáns épülete, mely jelenleg a Köztársasági Elnöki Hivatal székhelye. Balra egy neobarokk kovácsoltvas kapu látható. A kaput tartó faragott oszlopon nemzeti madarunk, a Turul szobra ejt ámultba. A kapun belépve juthatunk a Királyi Palota udvarába, ahol először a Halászfiúk szökőkútja, majd Buda török iga alóli felszabadítójának, Savoyai Jenő lovas szobra látható.

A Várhegy déli részén álló épületegyüttes legkorábbi része az István torony, a XIV. század közepén épült. Az építtető nápolyi Anjou I. (Nagy) Lajos királyunk (†-1382) testvére volt. Ezt veszik körül az uralkodó építkezései, majd Zsigmond királyunk Friss Palotája következett. A luxemburgi házból származó Zsigmond gótikus stílusú épületeinek fényessége a német-római császári címeket is bíró uralkodó udvartartásához volt méltó. Mátyás király elsősorban szépítette elődjeinek épületeit, de megteremtette a Corvinák pompás könyvtárát, a hegyoldalakra reneszánsz kerteket telepített és gondolva a török támadásokra megépítette a nagyrondellát és a buzogánytornyot.

Buda visszafoglalásakor a paloták jó része – ugyan romosan – még állt. Ezeket feltöltve előbb egy szerény kaszárnya épült, majd a XVIII. században egy komoly palota is, amely előbb az egyetem otthona lett, majd az uralkodókat helyettesítő nádor költözött a barokk stílusú épületbe.
A kiegyezést (1867) követően ismét szükségessé vált, hogy reprezentatív királyi palotája legyen a fővárosnak, hol Ferenc József és Erzsébet, mint magyar királyok élhettek. Ekkor Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei szerint megduplázták az épületeket észak felé és felépült a krisztinavárosi szárny is. A II. világháborúban súlyosan megsérült épületek helyreállításuk után a Budapesti Történeti Múzeumnak, az 1802-ben alapított nemzeti könyvtárnak és a magyar képzőművészet középkori, XVIII-XIX-XX. századi alkotásainak (Magyar Nemzeti Galéria) nyújt otthont. A Budapesti Történeti Múzeumban a XIV. századi várkápolna és lovagterem is meglátogatható, ízelítőt kaphatunk a királyi együttes reneszánsz díszeiből és az erődrendszer erős falai között is sétálhatunk.

A Palota Oroszlános udvara hazánk egyik legszebb belső udvara. Bejáratánál van Mátyás Kútja, mely nagy királyunkat vadászat közben ábrázolja. A Palotától északra sétálva a Csikós szobor látható.
A polgárnegyed és a királyi palota közti területen előbb a karmelita rend épített kolostort és templomot (1736), de ez utóbbit a rend feloszlatása után, 1787-ben színházzá alakították át. Ma is az, a Nemzeti Táncszínháznak ad otthont. A mellette álló klasszicista stílusú palotát az ördöglovas Sándor Móric apja, Vince gróf építette 1806-ban Ámon János bécsi és Pollack Mihály pesti építészekkel. 1887-től a miniszterelnökség székháza volt 1945-ig. Ma a köztársasági elnök hivatala. E két épület előtti füves mezőben egy középkori templom maradványai láthatók.

A Halászbástya

A Mátyás-templom szentélye mögött, a Dunára és Pestre nézően pompás kilátás nyílik a Halászbástyáról. Ha létezik az építészetben költemény, akkor ez az. Schulek Frigyes a XIX. század vége felé egy elegáns lépcső-rendszert tervezett a Dunától a hegyre, s ennek végpontja lett volna a tornyokkal, cirádákkal, árkádokkal, íves lépcsőkkel, szobrokkal díszített várfal szakasz. Az 1901-re elkészült kilátó terasz egyik öblében első királyunk, Szent István lovasszobra áll, 1906-ban állították fel. Schulek az építészettörténetben igen jártas, fantáziadús alkotó volt, s ilyennek képzelte a halászcéh védte bástyaszakaszt. Valójában nem ilyen volt, sokkal zordabb, védhetőbb és kevésbé cizellált.

A Mátyás-templom és a Szentháromság tér

Ugyanez mondható el Schulek másik művéről, a Nagy­boldogasszony tiszteletére a XIII. század utolsó harmadában szentelt főtemplomról, mely Mátyás – mivel a király itt tartotta mindkét esküvőjét – néven ismertebb. Az első időkben az észak-francia gótika jellegzetességeit mutatta az épület. A háromhajós, álkereszthajós bazilika szentélyei sokszögzáródásúak, tornyai a térre néznek. Ilyennek is épült, de Schulek 1874-96 között alaposan átépítette: a kor felfogása szerint az évszázadok során végzett átépítéseket, bővítéseket elbontva, visszaállított egy olyan állapotot, ahogy szerinte kinézett a németek temploma. Nem takarékoskodott a díszekkel, felöltöztette az egyik tornyot, a kápolnákat, a szentélyt, a bútorzatot középkorit utánzó részletekkel. De sok mindent meg is tartott a faragványokból, így például a déli kaput, mely Mária halálát mutatja és dél-német mesterek 1370 körül faragták figuráit, díszeit.

Itt koronázták királlyá az első Anjou-házi uralkodónkat, Károly Róbertet. A törökök dzsáminak használták, s ezért elpusztították a figurális díszítményeket, de legalábbis leverték a fejeket. Később – Buda visszafoglalása után – szerzetesek használták, majd egy időre a főváros főtemploma lett azzal, hogy az utolsó két Habsburg uralkodót, Ferenc Józsefet és
IV. Károlyt e helyen koronázták magyar királlyá.

A templom varázslatosan szép megjelenése elsősorban a tervező fantáziájának és tudományos ismereteinek köszönhető, de alaprajzában, tereiben és néhány részletében őrzi régi képét és mutatja a budai polgárok és uralkodók ízlését, igényességét. A templomban rendszeresen tartanak koncerteket.

A tér a közepén álló Szentháromság emlékműről kapta nevét. Hálából 1711-14 között állította a lakosság a pestisjárvány elmúlásakor. Mögötte – a középkori lakóházak helyén – régi városháza áll. Egy olasz, Venerio Ceresola tervezte, a XVIII. század legelején épült a barokk stílus korai jegyei szerint. A téren található a Magyar Kultúra Alapítvány neogótikus székháza is, mely Fellner Sándor tervei alapján a 20. század elején épült. Lépcsőházát a híres Zsolnay kerámia díszíti. Az épületben számos rendezvény lel otthonra, június elejétől szeptember végéig heti gyakorisággal kosztümös kamarakoncerteket adnak a Barokk Gyöngyszemei címmel.
A városháza közelében, az Úri utcában áll Hadik András tábornok – Mária Terézia híres hadvezére, kinek sikerült huszárjaival Berlint is bevennie – lovas szobra.

Dísz tér

A bástyasétányról, de az Úri utcából is a Dísz térre jutunk. Neve onnan ered, hogy 1686 után itt székelt a katonai parancsnokság, s itt zajlottak a díszfelvonulások, a középkorban pedig a kivégzések. Az újkori hagyományoknak megfelelően a XIX. század végén ezért építették ide a már csak torzó neobarokk épületet, amely 1945-ig a Honvédelmi Minisztérium székháza volt. Átellenben a Korona cukrászda várja vendégeit. A Dísz téren áll az 1848/49-es szabadságharc emlékműve, a Honvédszobor. A Dísz térbe torkollik a Tárnok utca is, mely a Mátyás-templomtól indul. Két középkori házat is felfedezhetünk, az egyiken, a 14-esen a XVI. századi festés is megmaradt. Szomszédja, ma az Arany Hordó vendéglő a XV. századi Budát idézi. Hangulatos köz határolja a vendéglőt jobbról, és annak túloldalán egy középkori eredetű, falképekkel díszített patika került elő a háború utáni helyreállítás eredményeként.